Egyéni tudásmenedzsment és nyitott egyetemek – tanulási és oktatási jövőképek

A konnektivizmus pedagógiában alkalmazott gondolkodásmódja két szinten könnyen megragadható: A tanuló és a tanító szintjén. Külön-külön nehezen képzelhető el a gyakorlatban, hogy új típusú (vagy hatékony, vagy közösségi, vagy kollaboratív) tanulási folyamat megy végbe. Hiába fejleszt ki egy intézmény egy szuper-social tanulási környezetet innovatív pedagógiai, oktatói háttérrel, ha a tanuló nem hajlik a készségszintű közösségi viselkedési normák, illetve informatikai eszközhasználat felé, és fordítva is, hiába van sok-sok y-z generációs diák az intézményben, vagy célközönségben, ha az oktató – sarkítva erősen a dolgokat –  nem lép be a rendszerbe tutorálni… “Egyéni tudásmenedzsment és nyitott egyetemek – tanulási és oktatási jövőképek” Tovább olvasása

Reklámok

Top 5 htk01 poszt

Csalóka dolog sorrendet felállítani a htk-s blogokat illetően, és nem azért elősorban, mert nem könnyen értékelhető produktumfajtáról van szó, hanem leginkább azért, mert most szembesültem vele igazán, hogy rövid időn belüli tényleg nagy mennyiségű tartalom született a témában. Kevés bejegyzést olvastam az egész halmazhoz mérten, és volt benne egy már meglévő, előzetes minta is, ugyanis azokra figyeltem fel inkább, amiket már korábban is olvastam, vagy ismertem, illetve az engem hangulatilag megfogó reflexiókkal rendelkező posztokra.

Tehát egy erős szűrt lista szűrése lesz ez, viszont ahogy időm engedni fogja más típusú listákat is megpróbálok majd összehozni. A sorrendet, ami itt egyébként nem igazán fontos az befolyásolta leginkább, hogy az adott blog, milyen idős, tehát minél fiatalabb egy blog, annál jobb helyezést ért el… “Top 5 htk01 poszt” Tovább olvasása

Hálósodás 1994-2010

Juhász Márton postjának hangulata tökéletes kezdőlökés volt ahhoz, hogy végigszántsak a saját webes “history-mon”, azért, hogy egyrészt rálássak, és kívülről is látható legyen számomra, honnan és hová haladok, illetve, hogy lássuk, milyen személyes időbeli csomópontok voltak a legjellemzőbbek a fenti időtartamban. Lehet, hogy készül fogalomtérkép is később, de gyakorlatilag ez azonos lesz azzal, csak szöveges formában.

Hol és mikor volt a start? Amennyire vissza tudok emlékezni, ez kb. ’94-’95 felé lehetett, és nem jelentett semmivel sem többet a “számtek órán bemenni a hátsó terembe és begépeni a cypresshill, vagy downset szavakat az altavista.com(!) keresőoldalba” mozgáskombinációnál, mert gyakorlatilag nem érdekelt a dolog, illetve tényleg csak az, hogy miről vaker B Real, vagy Rey Oropeza az adott dalszövegekben. “Hálósodás 1994-2010” Tovább olvasása

Csomópont filozófia a munka világában (Noded Working)

Kb. fél éve, hogy a webworkerdaily említést tett Andreas Carlsson és Jaan Orvet újonnan megalkotott mémjéről, a csomóponti munka filozófiájáról (egyelőre jobb szó nem jutott eszembe, lehet, hogy már van rá okosabb megfelelő). Ebben a történetben lényegében mindaz megjelenik, mint ami most a htk01 keretein belül, mint konnektivista elmélet, annyi különbséggel, hogy ők a hálózatba kapcsoltság előnyeit nem a pedagógia területén, hanem a munka, a projektek, a független együtt dolgozás keretein belül boncolgatják és írják le hozzá a módszereket.

Ha nem is közvetlenül kapcsolódik ez a dolog a konnektivizmushoz, mindenképp érdemes megnézni, miként hasznosítható ez a gondolat saját munkáink és módszereink szemszögéből.

“Csomópont filozófia a munka világában (Noded Working)” Tovább olvasása

Fogalomtérképészet (v.0.1)

A jegyzetelés sosem állt első helyen a tanulásomban és a munkámban, elsősorban mindig valami mintát kerestem, ami alapán értelmezni tudok lépéseket, illetve ezeken keresztül nagyobb folyamatokat. Mindig furán néztem azokat a tanulókat, akik gépként képesek jegyzetelni akár másfél órán át, én pedig enyhe rossz érzéssel csak bámulok és gyakran semmit nem írok és azon agyalok, hogy írni kellene valamit, mert gáz lesz. És alapvetően volt is gáz, ha nem írok le legalább kisebb mérföldköveket abból amit hallok, vagy akár szavakat, hangulati dolgokat, amihez aztán kötögethetem otthon magamnak a többi tudásrészt, ami valamilyen más módon beszerzek.

Ennek megfelelő módon jelenlegi jegyzetelési technikám a “manuális moleskine”, aminek módszere gyakorlatilag a legegyszerűbb lineáris fajta, amikor is a fenti, alapvetően gondolatban eldöntött súlypontozás után kulcsszavak, vagy ezek egyszerű kapcsolatának egymás utáni lejegyzése egy jegyzetfüzetbe (itt is sima lapú, fekete), majd a későbbi rendszerezése és átgondolása.

Ez nekem alapvetően elegendő is volt, és valószínű magamtól nem jutottam volna el a fogalomtérképig, mert létrehozása sok munkát igényel (vagyis úgy tűnik) és tapasztalat hiányában nem láttam hasznát.

Ennek, illetve az időhiány ellenére egy gyors megoldást akartam találni, ezért gyorsan elkezdtem kattintgatni a reflexiós levelekben, addig, amíg nem találtam how-to jellegű postot, amin keresztül gyorsan létre nem tudtam hozni egyet a konnektivizmus témakörben. Főfogalom – hirtelen eszembe jutó kapcsolódó fogalmak – alapkötések berajzolása – ennek megfelelő buborékelhelyezés sorrendben felrajzoltam egy nagyon kezdetleges verziót, nagyon kevés kapcsolattal. Próbáltam arra figyelni közben, hogy ne nagyon sokat agyaljak a fogalmakon, hanem hagyjam az agyat dolgozni, ne igazán bíráskodjak a kijött eredményeken, majd utólag jó lesz ezt kezdetleges verzióként kezelni és ráépítkezni.

Elsőre zavart, hogy nagyon kicsi és egyszerű lett, de ezen tudatosan átlépek most, illetve érzem azt, hogy ez egyelőre pont elég arra, hogy (talán!) átláthassam a terepet, és ha lesznek majd további elemek a homályban, elég, ha később rajzolódnak ki.

Pár dolog nehezemre esett még nyilván, pl. a kapcsolatok elnevezése most még erőltetettnek tűnik, de érezhető benne, hogy kellő melóval nagyon értékes útmutatók nyerhetők ki saját gondolkodásunkból, és az, hogy látjuk mi alapján, milyen irányokban járunk, az segít. Megmutja mik fontosak számunkra az adott területen és az ezek közötti kapcsolatok tudatos kiépítése (nagy munka) segíthet abban, hogy valami értelemmel alátámasztott új és értékes dolog jöhessen létre.

Nem is mentem tovább, egy ideig ez a párbubis’ kép már elegendő infót nyújt saját magamnak, hogy tudjam, mely dolgokról és összefüggésekről akarok és kellene írnom majd ezentúl a konnektivizmus, informális tanulás és oktatás és tanulási környezetek irányvolnalban.

Informális tanulás 2010-ben

Most hirtelen átfutva a htk01 tematikáját, az biztosnak tűnik, hogy ennyi feladat sok lesz nekem egy hétre, ezért a heti 2 poszt lesz a cél, lehetőleg szorosan kapcsolódva a főbb kérdésekhez, egybegyúrva a saját gondolatokkal és célokkal, illetve összekapcsolva a külföldi, vagy hazai hírekkel.

Nyilván folyamatosan tisztulni (vagy bonyolódni) fog a kép a konnektivizmussal kapcsolatban, és ha a múltkori definíciós próbálkozást most leegyszerűsítjük gyakorlatiasabb szintre, ez jön ki a connect-o-machine-ből:

A konnektivizmus az informális tanulási gyakorlat mögötti elméleti rendszer.

“Informális tanulás 2010-ben” Tovább olvasása

Elindult a htk01

Ma délben kulcsi és pp elindították a htk01 nevű ingyenes kurzust, ami a konnektivizmusról, mint a hálózatelméletek pedagógiai aspektusáról fog szólni, legalábbis ez a tervük.

A kezdés a helyén volt, ustream live stream, twitterrel összekötve, ami jól összefogta az eddigi twitter-email-weboldal szétaprózodott kommunikációját. Ez egyébként fontos része lehet a későbbiekben a hangsúlyok kialakításának, mert az, hogy viszonylag sok csatorna él, és hogy van egy központi oldala a képzésnek, még most nem biztosítja azt, hogy a “tanuló” tudja és érzi is azt, hogy hol is a tanulás központja, hol az a terület, ahonnan minden infót megkap, ha szüksége van rá. Talán itt a twitter, google groups, és minden csatorna bekötése és megfelelő elhelyezése (prioritás alapján) lehet az előremutató irány.

Már most látszik, hogy hasznos és élvezetes kurzus lesz, de mindenekelőtt meg kell határozni, mit akarunk elérni ezzel a tudásannyaggal, ami itt fel fog halmozódni. Cél a kapcsolati hálózat minőségi nővekedése, az eszközhasználat minőségének javulása, illetve egyszerűsödése, az eszközök használatán keresztüli rendszer- és tanulási folyamat építési készség kialakítása, illetve ennek a folyamatnak a terjesztése az oktatásban. (Ezt majd frissítjük, ha letisztul és egyértelművébb válik)

Valahogy meg kellene világítani azt a lehetőséget az oktatók felé, hogy ezen módszeren keresztül, egy alapvető, 2010-ben már minden pedagógusnak, vagy oktatónak tudni illő felhasználói tudáson keresztül, hatékony oktatási tereket tudnak kialakítani, ami nem teher a számukra (mint a robosztus elearning rendszerek használata), hanem egy olyan, könnyen menedzselhető tér, ahol minden diák jelen van, legalábbis a mostani mutatók szerint ott van.

Ha ezen az úton indulunk el, talán kiépíthető egy olyan felület, ami a konnektivizmus gyakorlatát megalapozhatja azon a pedagógus-oktató szinten, ahol az elearning (pedagógia és informatika metszéspontja) még nem volt képes eredményeket elérni.