Egyéni tudásmenedzsment és nyitott egyetemek – tanulási és oktatási jövőképek

A konnektivizmus pedagógiában alkalmazott gondolkodásmódja két szinten könnyen megragadható: A tanuló és a tanító szintjén. Külön-külön nehezen képzelhető el a gyakorlatban, hogy új típusú (vagy hatékony, vagy közösségi, vagy kollaboratív) tanulási folyamat megy végbe. Hiába fejleszt ki egy intézmény egy szuper-social tanulási környezetet innovatív pedagógiai, oktatói háttérrel, ha a tanuló nem hajlik a készségszintű közösségi viselkedési normák, illetve informatikai eszközhasználat felé, és fordítva is, hiába van sok-sok y-z generációs diák az intézményben, vagy célközönségben, ha az oktató – sarkítva erősen a dolgokat –  nem lép be a rendszerbe tutorálni…

Ezek ismerős, sőt alapvető tényekként is kezelhetők, de a téma mindenképpen aktuális, és nagy álmom megnézni azt, hogy az ország különböző szintjein létező intézmények milyen típusú stratégiával, vagy technológiai és pedagógiai megközelítéssel állnak a dologhoz (gyakorlatilag a képzések jövőjéhez).

a 2 szinten egy-egy irányvonal, hogy a haladás hogyan képzelhető el, illetve valósítható meg. Harold Jarche azt mondja az egyikre (tanulás), hogy PKE kell, kutatni – értelmezni – megosztani, míg a másik oldal (tanítás) jövőképe Don Tapscott és Anthony D. Williams szerint az Open University:

  • Egyéni szinten: Egyéni tudásmenedzsment (PKE – Personal Knowledge management)
  • Intézményi szinten (pl. felsőoktatás): Nyitott egyetemekké kell válni, másnéven kollaborációra kihegyezett környezetekben, nyitott tartalmakkal machináló meta-egyetemekké.

Ez utóbbi nekem kifejezetten szimpatikus, de gyakorlatilag egy nagyon lassú, felülről lefelé történő építkezést jelenthet, amit egyelőre én nem látok megvalósíthatónak Magyarországon. Marad tehát a másik, az egyén szintje, ahol is tanulók és tanárok vesznek részt, illetve valahol együttes szerepben összetett csomópontokként jelennek meg.

Jane Hart ábrájából jól látszik, hogy az egyéni tudásmenedzsment gyakorlatilag az informális és független területeken tud bekapcsolni, ennek ellenére ezt a fogalmat el lehet kezdeni úgy körbejárni, hogy az a formális keretek között is alkalmazható legyen, mindkét szemszögből.

Az egyén szintjén mit tehet a tanár, vagyis mi felé törekedhet:

Gyengíti a formális szintet, csak az alapvető fontosságú elemeket hagyja meg pl. egy intézményi keretrendszerben, és egyébként a “tantárgya” többi elemét, amit fontosnak tart, kinti web2-es eszközökkel hozza létre (vagy jobb esetben integrálja is azokat a keretrendszerbe az egységesség miatt). Ezzel elmozdul a nyíltság felé, megteremtve a lehetőségét annak, hogy a tudás, amit ő és a tanítványok létrehoztak elkezdjen élni egy nyilt rendszerben.

A tanulói oldal nem viselkedik különösképpen eltérően, mint a tanár – aki jelen pillanatban utat mutat, mérföldköveket, és feladatokat állít fel a képzések különböző szintjein -, hanem hasonló módszerekkel dolgozik, a folyamatok elején feladatokat old meg egyénlieg, illetve közösen, majd pedig ő alkot meg kérdéseket, amelyeken keresztül megújul az adott tudásanyag. Azzal, hogy kutat, értelemez az adott tudás, illetve más hálózatokból szerzett tudásból, majd megoszt, létrehozza a kapcsolatokat, amelyek egységesítik a adott tartalmat. Mindezt azokban a kollaboratív környezetekben teszi, amelyet egyszerűen és mindennaposan használ (facebook, google, twitter…), csak esetleg más megközelítésből.

A tanulás szintjén ennél mélyebbre nem merek menni, és a gyakorlatban is tele vannak ezek az elképzelések homályos részekkel, de az az igazság, hogy kreatív energiával is. Érezhető a hálózatokban létrejövő energia és ezekből kifolyólag az utópiákban, hálózatelméletekben, illeteve az egyre kézenfekvőbb eszközökben, amely biztos, hogy többszörösen is elég ahhoz, hogy a tanulás és tanítás is használjon fel ezekből.

A htk01 gyakorlatilag ezeket a gondolatokat fektette le a 2D-s monitor szintjére. Az online tudásmenedzsment, mint eszköz tutorialja volt ez a tanárok számára. A drupal install és az osztalyterem.hu felállítására kell találni egy alternatívát a pedagógus számára (mert az IT), de a többi elem egyszerűen vonható be egy képzésbe.

A tanulók számára körvonalazódott az eszközhalmaz, ami hatékonyan tudja aggregálni az adott területen működő tudásszórást (broadcasting), bár ezek használata valószínű csak a felnőttképzés problémája. A tanulási hierarchia új típusú megélése viszont biztosan újszerű szemszög.

A tananyag, vagy tanulási folyamat tervezőinek (IDs) annak kellett körvonalazódnia, hogy figyelni kell a viszonylag egyszerű, kompakt tartalmak készítésére, a kommunikációs felülelet minél jobban megtervezni információtervezési és vizualizáció szemszögéből, illetve a már meglévő social rendszerekkel történő kommunikációt be kell kötni a folyamat megtervezésébe.

Az oktatási döntéshozóknak pedig egyre jobban érdemes nyitni a nyitott tartalmak felé, korszerű, vagy csak kísérleti módszertanokkal, mert érezhető volt a 6 hét alatt is a potenciál, az értékes és recens problémákat feszegető tudástartalom létrejöttére.

Reklámok

Egyéni tudásmenedzsment és nyitott egyetemek – tanulási és oktatási jövőképek” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s