Így gondolom ezt most, de ahogy írok, eszembe jutnak azért lényeges dolgok. Vagy  csupán az történik, hogy egyre jobban mosódik össze a munka a élettel, amiről sok szakmai blogon lehet olvasni sok okosat, de ezt hanyagolnám is.

Kulcsszavak mentén: Mintentudás Egyeteme 2.0 – Simola/Lingobee – Famm – Soundkitchen. Ez a 4 pont egyébként jól mutatja, hogy mi a szép az ún. freelance/networker/noded whatever szemléletben, bár jelentős mértékben bonyolítja is a dolgokat. Előbbire koncentrálva azonban –  sokszínűséget, többrétegűséget, erős inspirációt és megújulási lehetőséget is nyújt, ami izgalmassá teszi ezt az évet is.

ME 2.0

Projektoldal: mindentudas.hu

A Mindentudás Egyeteme projekt már önmagában is egy Talentum Tudományos Könyvtár sorozat izgalmával felérő jelenség, amihez közel kerülni egy szuper dolog. Azonban ezen belül is több kedvenc témádban tananyagszövegeket írni és szerkeszteni tényleg ajándék. Ráadásul olyan csapatban, amelyben az ismerősökre felnézel, míg az ismeretlenek csendes profizmussal alkotnak. Klötzl Ferenc tényleg pompás érzékkel rakta össze ezt a csapatot, erős cucc jött létre, tartalmilag és módszertanilag egyaránt (amellett, hogy a fejlesztési irányokon nem lenne nehéz gondolkozni, bár elméletben minden könnyű). Köszönöm, hogy ott lehettem.

Simola/Lingobee

Projektoldal: www.simola.org

Erről a kis Android app-ról viszonylag sok információ indult el idén a Magyar Virtuális Egyetemi Hálózat kimenetén keresztül. Elméletileg a projekt disszeminációja a cél, de egyelőre a csatornák és a nyomtatott anyagok megtervezése és kivitelezése történt meg részünkről. A disszemináció izgalmas terület, tele lehetőségekkel, bár alapvető tartalomstratégia hiányában nehéz információ-csomagokat létrehozni a projekt teljes időszakában. Az pedig itt (is) hiányzik, a 4-5 havonta találkozó partnerek fejében pedig közös nevezőt kialakítani igazi kihívás egy heterogén csapat esetében. A lényeg azonban, hogy az 1.0 működik, tesztelés alatt van, most jön az izgalmasabb időszak.

FAMM

Mivel az otthonról történő folyamatos munka egy idő után elviselhetlen, nagyon érett már egy hely, ahova el lehet menni dolgozni. Egy szerencsés meetupon sikerült találkozni Márkkal, aki akkor már egy ideje keresgélt lakást iroda céjából, illetve egy embert, aki még csatlakozna az optimális költségek céljából. Így jött létre a Kálvin téren a négy fős FAMM, melyben illusztrátorok és formatervezők dolgoznak, én pedig a saját webes dolgaimat görgetem előre. A Famm egy igen távoli rokona a Colabs-szerű megoldásoknak, de a többféle munkaterület jelenléte itt is állandóan feltölt, illetve segít kiszakadni az esetleges befásult időszakokból.

Soundkitchen

Projektoldal: www.soundkitchen.hu

Egy klasszikus sideproject (Gertarauss-Soulkitchen-Radiozoom), mely mögött kezd kialakulni valamilyen modell, azonban egyelőre egy izgalmas próbálkozás, amibe próbálunk minél több minőséget vinni. Részben rajongói igénynek megfelelő hiánypótlás, részben zenei kultúratágígítás céljából megalakult koncert- és eseményszervezés. Van benne már alapvető közösségi paraméter, de csak játszásiból. Kevés a klub Budapesten, ezért a klubkoncert is kevés. Párszáz ember saját koncertnaptárat állíthatna össze saját közösségi ízléséből. Lehetséges, hogy a social alapú kommunikálás miatt hosszú távon a zenekarok részben otthagyják a kiadójukat (akármilyüket) és a felek közvetlenül fognak beszélni. A szervezés kis csapatra és kis költségre tud szűkülni. Meglátjuk. A Lamb csoda volt, a dEUS folyamatban.

Megyünk most tovább, leginkább a tartalomszervezés irányába. A régi, felületben való gondolkodás továbbra is jelen van, indikátorszerűen. Tovább formálódik a Radiozoom is, melyet az snk létrejötte is jelez és várhatóan az összes, itt megjelenő majdani tartalom is.

I’m gonna find a way to say it.

Január végén indult el az egri kamara moodlerendszere, ami gyakorlatilag egy tananyagot prezentál most kifelé. Egy egyszerűen végigtanulható munkavédelmi képzést ad, sikeres elvégézése esetén a tanusítvány letölthető,  mely a kötelező képzés elvégzését biztosítja a munkadóknak.

Egyszerű, de átlátható Moodle arc, még egyszerűbb, prezentáció alapú tananyag, videókkal és tesztekkel. A visszajelzések alapján tetszik a közönségnek a rapid jellegű módszer, végigmennek, tesztelnek, ha nem oké, újratöltik, nekimennek mégegyszer. A Flash alapú megoldások lecserélésre várnak, bár egyelőre számottevő hibát nem okoztak.

Áprilisban indítottuk el a Soulkitchent, ami egyelőre blog, de nagyon sok agyalás születik belőle már most, hogy milyen dolgokba lehetne fogni gasztro szinten. A legjobb élmény az elején Gyúró Mónika megismerése volt, nagyon ügyes fiatal illusztrátor, rögtön vágja az elképzeléseket és nagyon meseszerűen rajzol.

Szögyö ajánlotta, mert épp a nemtudom hanyadik iskolájába járt épp és nem tudott segíteni. Azóta már másik projektben is dolgoztunk együtt, és a Soulkitchen látványa miatt még egy postás tenderhez is meghívták, teljesen örvendetes. Jó rajzoló.

Nyáron még az egrihez hasonló két Moodle is bevezetésre került, hasonló módszereket használva, az egyik az Egri Civil Kapu egyik programjához kapcsolódóan, illetve egy tananyagtesztelő környezet, melyben régi és átalakuló egyetemi tananyagok pihennek exportra várva.

Az év második felében leginkább a Kárpátok Alapítvány által folytatott RomaNet program négynyelvű portálfejlesztése volt a középpontban, mely elméletben hálózatépítési célokat tűzött ki maga elé, de leginkább egy központilag frisített hírportál lesz belőle. Az időszak legmókásabb része talán a megrendelő által elképzelt logó története volt cerkával lerajzolva, melyet Mónika rendben el is készített, de azért biztosnági okokból tervezett egy logószerű verziót is, amely végül is komment nélkül lett a befutó.

Az elképzelés tökjól lerajzolva

A befutó

Magyar és szlovák roma szervezetknek nyújt a hálózat egy közös felületet, mely egy adatbázisba próbálja őket összegyűjteni és aktuális hírekkel, lehetőségekkel megkeresni őket a sikeres működés érdekében.

Ha minden jól megy a következő hónapokban a Virtuális Egyetemi Hálózat online feladatival lesz munka, illetve remélhetőleg a Szövetség ’39 webes felületének a megújulásában is tudunk segíteni. Ezek mellett ötleteket kell formába önteni, hátha lesz, aki a megvalósítási vonalon beszáll majd a rendszerbe gasztronómia, augmented reality-s mobilos cuccok és művészeti hálózat területeken.

Az a fura, vagy újszerű a közösségi hálózatokban (a szimmetrikusakban), hogy a visszajelölési kényszer(?) miatt olyan közösségi terek alakulhatnak ki, amelyek nem szeparálnak, hanem jó nagy, közös színtereket hoznak létre. Végül is nem olyan közösségek alakulnak ki, mint amit megszokhatott az ember.

Viszonylag nagy méretű állandósult terek, melyek állandóan közvetítik a benne lévő szereplő énjét (ami más jellegű kihívások elé állítja az adott személyt). Van itt egy talán ehhez jól kapcsolódó idézet (András Ferenc – A tér mint kommunikációs színhely – pdf):

…a modern ember életében a természetes tér háttérbe szorul, de nem azért, mintha az újonnan született tér képes lenne betölteni a fizikai szerepét, egyfajta új életteret nyújtva, hanem azért, mert a virtuális térbe belépő szereplők nem különböztethetők meg egymástól a fizikai tér paraméterei alapján.

Gyakorlatilag, akkor is ott vagy a közösségben, ha nem is vagy ott. Vagyis nem lennél, ha természetes térről lenne szó. Mert adott esetben pl. arréb mennél beszélgetni, vagy délután csak x emberrel mennél el egy máshol lévő koncertre. Szokásos technikák egy megszokott térben.

Az újfajta, nagy színtér viszont a benne lévő lehetőségeken túl, hagyományos frusztrációkhoz is vezethet, pl. nem szószerint, de:

de én itt dumálok 30-40 emberrel, akik ugyanolyan aktívak mint én, és amikor hozzászólok valamihez vagy akármit csinálok, én rájuk gondolok, mintha csak egy asztalnál ülnék egy kocsmában. de múltkor eszembe jutott, hogy 500 másik viszont a szomszéd asztaloknál ül, és és hallgatja, mit beszélek.. és ez megijesztett..

Ha nem jelölsz vissza az nem jó, de ha visszajelölsz, bizonyos esetekben nem tudsz úgy viselkedni, ahogyan azt természetesnek gondolod, mert új a szitu, nem véd a tér, és hagyományos frusztrációk alakulhatnak ki. És akkor jön a kérdés, h mi lehet a megoldás a szimmetrikus hálózatokban bizonyára gyakran előforduló ilyen szintű cselekvési tehetetlenségre?

1. Szűrsz – A Facebook egyre kifinomultabban próbálja kezelni ezt egy-a-sokhoz kommunikációs problémát, tehát ma már frankón lehet csoportozni, annak adod a tartalmadat, akinek akarod, és akinek nem, az a neveden kívül semmit sem fog látni a tevékenységedből. Ez alapból jó megoldás lehet, 2 gyenge pontja van, egyik, hogy a facebook a privát adatokat, illetve azok kezelését eléggé átláthatatlanul és gyengén kezeli, tehát sosem lehetsz biztos, hogy egy update nem borítja-e ki az összes finomhangolt titkos szintedet az utcára, illetve az, hogy a testreszabással, kikerülöd azt a kihívást, amit az ilyen rendszerek a kommunikáció(d) felé állítottak, az meg úgy miért érdekes.
2. IDGS (nem érdekel mi van, ha) – Ha az a tartalom, ami kijön belőled nem mutatható (szerinted), akkor vagy szűrsz, vagy pedig vállalsz mindent, az abból létrejövő belső, vagy külső konfliktusokat is beleértve.
   Ez – ha nem tudatosan (direkt) műveli az ember – lehet a legproblémásabb, vagyis a legtöbb erőfeszítést igénylő hozzáállás. Ennek ellenére valószínű ebben van a legtöbb lehetőség a kommunikáció terén és ebben tud valószínű a legjobban segíteni az ún. tehetetlenségi erő.
3. Csatornázol – Már egy jó ideje pörögnek az aggregátor szolgáltatások a weben, a személyes kommunikációs csatornák agyatlan összemosása azonban nem valószínű, hogy szerencsés történet pl. facebook jellegű hálózatban.
   A csatornákban az a jó, hogy mindegyik más. (lol.) Manuálisan jó néha egyik-másik tartalmat beszúrni egy másik folyamba, de automatikusan nem. Van egy jópár hasonszőrű csatornamegoldás, de alapvetően nem olyan sokfajta van, hogy ne lehessen jól elkülönítve generálni a saját tartalmat (fb, twitter, tumblr, flickr, vimeo, reader, kalsszik blog esetleg). Ezzel a gyakorlattal azt lehet talán elérni, hogy jobban tisztában vagy az adott tér szereplőivel, az adott közönséggel, és jobban tudhatod, mit hol érdemes útjára engedni. Persze kérdés, hogy ki szeret ennyi dolgot használni ahhoz, h elmondja/megmutassa mi a helyzet.

Valójában ezek a módszerek (és még valszeg elég sok) arra lehetnek jók, hogy az erőhatást valamilyen szinten kontrolláld, vagy megfelelő mederbe vezesd a hatását. Illetve egy diskurzus alapjai is lehetnének, ami azt tűzné ki célul, hogy körbejárja milyen típusú viselkedésformák vannak jelen a közösségi hálóban (és nem találtam meg az egyik kedvenc cikkemet a témában eh), és ebből milyen jövőbeli formák alakulhatnak ki.

Jó terep lehet  ez azoknak, akik már eleve hálózatokban gondolkodnak, ősrégi kocka arcok, akik végigkövették ezeknek a tereknek a fejlődését (early adopters), mert ők már régóta érzik a mozgatórugókat, vagy erőhatásokat. Pontosabban technikai szinten bizonyára többször lemodellezték a fejükben ezeket a hálókat és emiatt is tudnának meglévő startégiákról szólni, amiket később pszichológiai és kommunikációs területen is boncolgatni lehetne.

Pöppet összetett téma az ilyen szintű közösségi aktivitásokat vizsgálgatni, de ha magassabb szintre lép a tudatosság, vagy az igény ezen a szinten, bizonyára kevesebb lesz a farmville, a csomagos youtube thread, a krónikus hoaxforrás, vagy a nyereményjáték-osztó jelenség, ha csak a kicsúcsosodott élményket említjük. Ezek mellett kitermelhetjük önmegismerési folymatunk egy következő szintjét is, ami nem csak önmagunknak, de a hálózatunknak is fontos lehet.

Közösségi kommunikáció fejlesztés, happy days.

Első arc a sorban a ma már nem élő Jan Balet, aki a legnagyobb, nagyon részletes és “húsos” rajzaival. Profi reklámillusztrátor (is) volt, a Peter and the Moon mesekönyvben vannak a legerősebbek:

Max Dalton, spanyol illusztrátor, 13 éves kora óta nyomja komolyabban, a weblapján elég kevés rajz van sajna, ezt valami másik blogról szedtem, nagyon nagy:

Blanca Gómez már nagyon a határán van ennek a válogatásnak, ő is spanyol, nála már jóval egyszerűbbek a karakterek, de még mindig nagyon süt, az egyszerűség pont az előnye:

Abszolút kedvenc Jessica Hische, álomszerű megjelenés, számomra töléletes színhasználat. Ő igazán betűket gyártana szerintem, néha meg elrajzolgat:

Szimpatikus, ahogyan komolyan gondolja ezt:

A végén Maurizio Santucci a Bombolandből, fő erősség szerintem a papercut és a poszterek:

És az üzenet a Today’s Inspiration megfogalmazásában:

As for art directors, 60 years later, the message is still clear: want your concept to stand out from the crowd? Use illustration!

A Prezi féle zoom ötleten elindulva, kis költségvetésű projektekben remekül használható a következő elemekből álló megvalósítási folyamat:

1. Dobj össze egy vektoros alapú, akármilyen összetettségű hálózatot ábrázoló alapvásznat
2. Szedd össze a hálózat elemeit pl. bitmap formátumban
3. Szerezz a webről valami ingyenes/olcsó motort, ami összeköti őket

Egy kisebb fajta testreszabási folyamat után hamar kapsz egy ilyet, ami már jó alap lehet, nagyobb méretekben is alkalmazható, ha kicsit nekifekszik az ember (klikk a próbához):

Flash output manapság hátrány, de hamarosan biztos lesz rá valami altenatíva.

Megérkezett a béta program a konferenciához, és valami teljesen jó második nap igérkezik a számomra viszonylag semleges 1/délután felhozatalhoz képest.

Amellett, hogy egyenként is kifejezetten kiváncsi vagyok az előadásokra, illetve a kerekasztalokra, a legnagyobb dolog szerintem az, hogy az általam ismert 3 nagyobb elektronikus oktatási témában szerveződő konferencia (oktatás-informatika, moodlemoot, eLearning fórum) közül idén kettő is külön szekciót, illetve napot szentel a hálózati, konnektivista irányvonalnak. Kérdés, hogy az őszre csúsztatott fórum kimarad-e a sorból.

Előző évekbeli emlékeimből kiindulva, most kicsit már tudatosabban fogok odafigyelni arra, hogy az “elméleti kifejtés” és “gyakorlati tapasztalatok” típusú előadások mögött, milyenek a rendszerek kialakításai, milyen felület, milyen funkciók, milyen arculat jelenik meg. Nem konkrétan a tananyagok kialakítása, hanem összeségében milyen képet adnak a jelenlegi tanulási portálok, vagy keretrendszerek. …vagyis jó lenne, ha tudnék erre (is) figyelni és szó lenne ezekről is. Oktatási/tanulási felülettervezés. Ezt a szemüveget veszem fel.

Számomra most nagyon értékes az előadók listája is: Miskolczi Ildikó, Kulcsár Zsolt, Palócz István, Ollé János, Klötzl Ferenc, Duchon Jenő, Nagy Dénes, Kocsisné Baán Mária, Papp Gyula, Vágvölgyi Csaba vonalon leszek rajta amennyire tudok, ami pedig ezen túl belefér az agyamba, remélem előremutató lesz, vagy valami új inspiráló témakör, vagy előadásmód jön majd szembe.

Tartalmilag tehát erős a szervezés, a jó lebonyolítással csak nem lesz gond.

Férje, Jan Petter webdesign vonalon fut, erős párosnak tűnik szakmailag. (Az URL-ek viccesek, somme, és zomme.no)

• Hálózati tanulás
• Csomóponti munka
• Konnektivizmus
• Informális tanulás
• Nyitott egyetemek
• Nyitott tanulási hálózatok
• Közösségi tanulás
• SLE – Közösségi tanulási környezet
• Cybergogy

A teljesség igénye nélkül, elfogadhatjuk ezeket a fogalmakat, jelenségeket a mai elméleti elearning szcéna fontosabb mezsgyéinek és leginkább külföldön. Érdekes azonban, ha itthoni kutakodásunk első lépéseként megnézzük ezeket a fogalmakat a magyar interneten is, hogy jelennek meg (az a hipotézis, hogy nem igazán, de remélhetőleg ez bukik):

• Hálózati tanulás: Az első 6 találatban 3 ppt van, azok is leginkább TÁMOP-os projekthez prezik, régi imsertető (2003!), de van egy teljesen aktuális Bedő Ferenc slideshare, jó tartalommal.
• Csomóponti munka (noded working): Hát ebből kevés, az is ez a blog, illetve pár turulmeme link a könyvre (Kuti Géza) – bár ennek nyilván ez a szép fordítás az oka.
• Konnektivizmus: Ezt a keresőszót kulcsi uralja, no komment, erre számítottunk.
• Informális tanulás: Ez már erősebb fogalomnak tűnik a magyar weben is, TEMPUS, APERTUS, SULINET a főbb találatok között, leginkább definíciós megközelítésből, a TEMPUS-é válogatás pdf, első ránézésre hasznosnak tűnik, 2004-ből…
• Nyitott egyetem: Az utópisztikus foglamat úgy látom itthon a Pécsi Tudományegyetem formalizálta a leghatékonyabban, nyolc éve szórják a tartalmat egy élethosszig tartó tanulási projekt keretében.
• Nyitott tanulási hálózatok: Itt leginkább Bessenyei István és Komenczi Bertalan nevei tűnnek fel tanulmányok formájában, url-ek szintjén ittk.hu, oszk.hu
• Közösségi tanulás: elearningeuropa.info hírlevél linkek, illetve Molnár Pál slideshare, amiben naprakész infók és fogalmak vannak, tetszik.
• Közösségi tanulási környezet (SLE): Újra Molnár Pál, és egy pdf és Molnár Daninak egy régebbi prezentációja, ami az aktuálisabb tartalmakat illeti.
• Cybergogy: Ezt csak viccképpen, magyarul fogalmam sincs, egy találat Haits János neve, valahol tagként használva…

Ez most csak egy első benyomás jellegű keresgélés volt, a google első, esetleg második lapjára ugorva. Az látszik, hogy nem túl sok aktuális tartalom lett az eredmény, de ami talált, az értékes, egy kisebb kutató közösséget, illetve a megszokott céges jelenlévőket körvonalazó minta lett.

…és ez “csak” egy kis internetes minta. Amire igazán kíváncsi volnék – mivel már viszonylag régen nem dolgozom oktatási intézményben – hogy ma mi a helyzet. Ott, ahol igazán csinálják ezeket Magyarországon. Ki az igazi úttörő, hol az előremutató gyakorlat? Kik használnak jól megtervezett, használható, zárt és egyben nyitott elektronikus környezeteket, vagy milyen lépéseket tesznek ebben az irányban?

Ebből a szemszögből próbálok majd létrehozni egy kérdőívet talán első körben, ami nagyon alap és egyszerű információkra kérdez rá szervezési szinten. Akinek van ötlete, hogy ide mi kerüljön bele, kommentbe dobja bele pls, mert így is durván lassú lesz ennek a tervnek a megvalósulása.

Folytatásképpen a felhasználói élmény kellene, hogy fókuszpontba kerüljön, vagyis diák oldalról, mi az igény, és mit lát most, ha internetre és tanulásra gondol a saját iskolájában, vagy ahol tanul.

Szép tervek. Lassan biztos lesz belőle valami.

A dolog szépésghibája, hogy akármit csináltam az oldalon, sehogysem sikerült kurzust szereznem, pedig nagyon érdekelt volna (vagy csak pont az engem érdeklő anyagok lettek 404-esek), hogy miféle struktúrákban gondolkodnak az ottani szerkesztők, milyen eszközöket használnak stb.

Hasonlónak lenne itt is értelme, ha megnőne azoknak az oktatóknak a száma, aki a saját kurzusához építi az online tereket. (ami már lehet, h ma is jelentős szám, csak nem tudok róla).

Szükségem lesz egy nagy adatbázisra hamarosan, ami megmutatja, hol, mifajta a központi elearning aktivitás…